Amikor Asztalos Zsolt Elnök Úr közölte a jó hírt, hogy ránk esett a választás miszerint a Párizsban tartandó Nemzetközi Kulturális Fesztiválon a Püspökladányi csoporttal együtt képviseljük Magyarországot, első hallásra hihetetlennek tűnt. Miután tudatosult bennünk, hogy micsoda megtiszteltetés és lehetőség számunkra ez az út nagy lelkesedéssel fogtunk hozzá a felkészüléshez.
A Speciális Műhely által kiválasztott résztvevő lakónk Miklós Rómeó tánc terén kivételes tehetséggel rendelkezik, hipp-hopp, break, és elektric-boogi stílusokban tudását egyrészt autodidakta módon, másrészt neves tánciskolákban szerezte.
Egyik produkciónk Michael Jackson emlékére készült. Látványos elemekre építve Michael Jackson átváltozásának elemeit dolgoztuk ki lépésről lépésre. A második fellépőszám hipp-hopp és cigánytánc egyvelegét alkotta.

Az idő hamar elszállt, s a mi 3 fős kis csoportunk egy verőfényes reggel nagy izgalommal indult kis buszunkkal a Ferihegyi repülőtérre, ahol találkoztunk a Püspökladányiak kedves csoportjával és gépünk elindult Párizs felé. Csoportunkból ketten először utaztak repülőn ezért náluk kis félelemérzés jelentkezett, de a csodálatos látvány, a felhők közti lebegés hamar feloldotta azt.
A párizsi reptéren a francia szervezők vidám fogadtatásában részesültünk, akik a város szélén található apartmanba szállítottak minket. A szállást kényelmesnek találtuk, ahol reggelenként svédasztalos étkezés várt ránk. Az ebédet és vacsorát egy büfében kaptuk, amely a fellépésünk helyszíneként szolgáló színház közelében volt.
Az első néhány nap a bolgár, lengyel és francia csoport megismerésével és Párizs nevezetességeinek megtekintésével telt. Első kirándulásunk a monumentális Eiffel toronyhoz vezetett. Lifttel vittek fel minket a magasba, így a második szintről 115 méter magasságból szemléltük a csodaszép látványt, ahogy lábunk előtt „hevert” Párizs. Másnap a híres Notre Dame székesegyház került sorra, amely rendkívüli diszítettségével nagy hatást gyakorolt ránk. A rengeteg látogató közt meghúzódva mindenki szakított időt egy kis imádságra. A világ egyik legismertebb múzeumában, a Louvre-ban is jártunk, ahol megérintett minket a tömény művészet szele. A hatalmas tömeg között kapkodtuk a fejünket, hogy minden gyönyörűségből (festmények, szobrok) beszippanthassunk amit csak lehet. Ez nem volt könnyű, mivel figyelni kellett, nehogy szem elől tévesszük a csoportot.
Aztán eljött az ideje a „Művészek határok nélkül” című Nemzetközi Fesztiválnak melyet annyira vártunk. Az kissé kellemetlenül érintett minket, hogy a próbát nem a megbeszélt napon, hanem két délutánt átvárakozva, csak a fesztivál napján biztosították, emellett a fény technikát is magasabb szintűnek gondoltuk.
Rómeó mindkét fellépése remekül sikerült, végig tapsolt a közönség, sokan gratuláltak. A püspökladányi csoport táncosainak cha-cha-cha előadása, pezsdítő zenéjével nagyszerű hangulatot teremtett, és nagyra értékeltük Lacika, a vak fiatalember zenés énekes produkcióját.
Ötletet is meríthettünk. A bolgárok páros táncához hasonló produkcióhoz mi is kedvet kaptunk, és figyelemre méltó volt a francia főszervező súlyosan sérült csoportjának sok kis részből álló mozgásos jellegű produkciója, amely példa arra, hogy merjünk elrugaszkodni a megszokottól, s néha próbáljunk ki valami teljesen mást. A lengyelek szintetizátoron játszó énekes előadója magával ragadó volt, cd-je is megjelent. Néhány produkció filmvásznon került előadásra.
Nagyon örülünk, hogy érezhettük a franciák vendégszeretetét, rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk, csodálatos, különleges emlékezetes élményekben volt részünk.

Makk Gyula, igatgató, Koroncó /font>